Zárszó

Három hét rohanás, 10235 km autópályákon, mellékutakon és útnak egyáltalán nem nevezhető helyeken. Ismerkedés távoli tájakkal és nem is olyan távoli kultúrákkal. Barátkozás helyi emberekkel és küzdelem a hatóságokkal. Összefoglalva nagyon szép és tartalmas út volt. Itthonról nézve már a problémák is eltörpülnek és csak a szépre emlékezünk.
Köszönjük a kedves hozzászólásokat a Facebookon, jól esett és erőt adott esténként, amikor már a legszívesebben bezuhantam volna az ágyba, hogy gyorsan leírjam a lényeges történéseket, mert van, akit érdekel.

Köszönet az összes védőszentnek, hogy épségben, karcolás nélkül hazaértünk, hogy az utunkba sodorta a karabahi kisiskolásokat és célba juttathattuk az ajándékokat. Legnagyobb köszönetünk hű társunknak, a fekete Ford Transitnak, hogy egyszer sem hagyott cserben, sőt olyan terepeken vitt át bennünket pisszenés nélkül, ami egy terepjárónak is becsületére válna.
Be is fejezem, mielőtt még Oszkár-díj átvevő beszéddé válna a zárszó. Legközelebb egészen más tájakra utazunk, de ígérem a beszámolóm ott sem lesz unalmasabb. ;)